3 éve a negyvenedik szülinapomra ( most jól elárultam, hogy tavaly múltam 18 ) jogsit kaptam. Namármost. Nagyon tudok vezetni, és kenem vágom a szabályokat is, de csak szigorúan az anyósülésről. Pont ezért, és mert hamarabb szólalok meg, mint kéne, a jogsimból hímzőgép lett. Ezt sokkal jobban tudom vezetni, és ha netán mégsem tudom olyan jól a szabályokat, mint hiszem, akkor sincs akkora nagy baj. Mint most is. 2 éve imádjuk egymást a drágámmal ( most nem a férjemről beszélek ) de máig tanulok tőle, róla, vele. Ma pl azt, hogy ha a minta kivarrása közben elfogy az alsó, amit az elején cseréltem, akkor nem igazgatom az anyagot. Ugyanis az ilyenkor simán kicsusszanhat a keretből, és ha már kint van, akkor tuti nem tudom oda visszatenni, ahol volt. Szóval ez nem tragédia, csak bosszantó. A minta egyébként tök jó, és végül jó is lett, Ha nem mondom, lehet észre sem venné senki a csúszást. ( csak akinek jó a szeme )