Pénteken búcsúztunk az egyetlen testvéremtől, aki 18 év éber kóma után hagyott itt minket. 2 éve, 1 igen csúnya betegség, és sok hónap kórház után már számítani lehetett erre. De hiába minden számítás, hiába a tudat, hogy neki már jobb, hogy végre nem szenved a teste rabságában, mozdulatlanul, fájdalmakkal, szenvedéssel. Hiába... Sokszor hiányzott az elmúlt 18 évben, sokszor bőgtem titokban, mert baromira irigyeltem a testvéreket körülöttem. De eddig itt volt. Volt is, és nem is. De most már egyáltalán nincs.
Mikor utoljára beszéltem vele, telefonon hívtam, hogy lemondjam a közös mozis programunk, mert a lányom kisebb mászókás balesetet szenvedett az oviban. Akkor beszéltük volna meg a részleteket az Erdélyi kiruccanásunknak. Ő vitt volna, motorral. Ő elment, és baleset szenvedett. 1 hülye előzésből lett tragédia..... Hosszú 18 év volt ez neki. Azt akarom hinni, hogy most minden szenvedéséért kárpótolja Őt a magasságos!
Búvárként az utolsó útja egyben az utolsó merülése is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése